TIBET TERRIER

     Őhazája a csodálatos Tibet. A „Világ teteje” az emberek számára mindig is egy mítoszokkal, legendákkal átszőtt helyet jelentett. Számtalan utazó járt már Tibetben és mindannyian csodálattal írtak erről a titokzatos világról.
     Ezen az elszigetelt vidéken az emberek másabbak, vallásuk is különbözik az európai vallásoktól. Ebből az elzártságból következik, hogy kutyáik is sokáig ismeretlenek maradtak, és talán így őrizték meg leginkább ősi tulajdonságaikat.
     A vallásból eredően Tibetben valamennyi élet különleges védelemben részesül. Hisznek a teljes reinkarnációban , ezért tiltják bármilyen élőlény elpusztítását, eladását. A Tibetben kitenyésztett kistestű kutyákat azonban „szerencsehozó”-ként ajándékozták, illetve a béke jeleként adományozták egymásnak a háborúzó felek.

     E. E. Koch „A világ tetején” című könyvében olvashatjuk, hogy már a kínai Tang-dinasztia idején is a békekötéseknél állatokat kínáltak egymásnak a felek, így kutyákat is. „Hóország hercegei a békére esküdtek, ehhez pedig az istenek hívására áldozatul bárányokat, kutyákat, majmokat kínáltak föl, de éppúgy embereket, lovakat, jakot és szamarakat is.”
     A tibeti fajták eredete több ezer évre nyúlik vissza, ezért fejlődésük teljes története valószínűleg soha nem lesz ismeretes.
     Az apso típusú kutyák kolostorokban, gazdag házakban és nomádok sátraiban egyaránt éltek. A kolostorok szerzetesei és a gazdagok csak kiválogatott példányokat tartottak és tenyésztettek, ezáltal a különböző méretű és formájú kutyákat különválasztották.
     Ezzel szemben a nomád pásztorok nem szelektáltak méret szerint, nekik inkább a munkaképesség volt a fontos. Így vidéken igen változatos apso szerű kutyákat lehetett látni, de a terelésben inkább a nagyobb méretű, hosszabb arcorrú kutyák vettek részt. A hosszabb fej előnyösebb volt a szőrös állatok lefogásánál.
     Az 1934-ben megjelent standard különválasztotta a kis és a nagy apsot, Tibet-terrier és Lhasa apso néven jegyezték be őket. Az „apso” szőrrel borítottat jelent, de nevük eredhet a kecskét jelentő „rapso” szóból is. A terrier név a laikusok számára megtévesztő lehet, mert nem egy terrierről, hanem az őshazájában még terelésre használt fajtáról van szó, ami a világ többi részén már társasági kutyaként él az emberrel szoros kapcsolatban.
     Dr. Agnes R. H. Greig angol doktornőnek köszönhetjük, hogy a fajta eljutott Európába. 1922-ben Cawnpore-ban egy befolyásos tibeti férfi feleségén végzett sikeres műtétet. A család hálája jeléül egy Tibet-terrier szuka kölyökkel ajándékozta meg, akit Buntinak hívtak. Még Indiában született meg az első alom, 1924. karácsonyán. 1926-ban érkezett meg az első három Tibet-terrier Angliába, Bunti és két kölyke. Dr. Agnes Greig édesanyja, Mrs. A. Renton Greig alapította ezzel a három kutyával a híres Ladkok kennelt. Később még érkeztek Tibet-terrierek Indiából. Az első alom Angliában 1927-ben született meg, a legtöbb Európában élő Tibet-terrier ezen kutyák leszármazottja.
     Valószínűleg a nomádokkal való szoros együttélés folytán alakultak ki a Tibet-terrier máig megmaradt csodálatos tulajdonságai. Ez a fajta rendkívül intelligens, alkalmazkodóképes, kitartó és nagyon jó túlélő. A legfontosabb számára „falkája”, a család.
     A Tibeti-fennsíkon embernek, állatnak egyaránt meg kell küzdenie a természet erőivel a túlélésért. Ezt csak jól összehangolt együttműködéssel lehet elérni. Ennek alapja a feltétlen bizalom. A nomádok nyugodtan a kutyáikra bízhatták málhás állataik irányítását, nyájuk terelését, sátraik őrzését, sőt még gyermekeik felügyeletét is. Innen maradhatott fenn rendkívül jó jelzőkészsége. A terelő ösztön a mai Tibeteknél is megfigyelhető, de ezt a tulajdonságukat csak az őshazában használják ki.
     Imádja a családját és fontos, hogy őt is családtagként kezeljék. Szeret hallgatózni és mindenről tudni akar, de nem tolakodóan kíváncsi.
     Jól tud alkalmazkodni a váratlan helyzetekhez, mindig feltalálja magát.
     Erős egyéniségéből adódóan mindig a Tibet-terrier a központ a családban, gyakran az irányító is, de intelligenciájának köszönhetően felismeri a „határt”, és tudja, mikor kell visszalépnie.
     Természetesen mindezen jellemzői csak akkor mutatkoznak meg, ha egyenrangú félként kezeljük. A Tibet-terrier elég okos ahhoz, hogy az őt ért sérelmeket kellően megbosszulja. Legrövidebben úgy jellemezhetnénk, hogy egy eleven gyerek és egy zseni keveréke kutyabőrbe bújtatva.
     Boldog, életvidám, rendkívül nagy humorérzékkel megáldott kutya. Képes önmagát szórakoztatni, ha egyedül van, de legnagyobb öröm számára a játék a gazdival. Minden pillanatban kész a játékra, ami kölyökkorától egészen élete végéig megmarad. Idős korukban is ugyanolyan vidámak és szórakoztatóak, mint a kölykök. Természetesen emellett egy felnőtt Tibet-terrier tiszteletet parancsoló, mint egy kis bölcs Buddha, de szemében huncutság csillog.
     Szeret utazni és könnyedén alkalmazkodik az idegen helyekhez. Természetesen mindehhez szükséges a gazdi is, mert csak a legjobb barátjával érzi igazán jól magát.
     Nem ragaszkodik válogatás nélkül bárkihez, rendületlen szeretetét ki kell érdemelni. A idegenekkel udvarias, de velük szemben zárkózott marad, amíg jobban megismerik egymást. Ha valakit egyszer barátjául fogad, akkor mindig szívesen látja falkája vendégeként.
     Igazi családi kutya, szereti a gyerekeket. Lakásban, kertben egyaránt tartható, de a lakásban tartott kutyának is biztosítani kell a mindennapos mozgást. A kanok végtelenül kedvesek, nem veszekedősek és mindig szerettetik magukat. A szukák kicsit erősebb egyéniségek, a falkában általában ők a vezérek. Több Tibet terrier tökéletes harmóniában tud együtt élni és nagyon szeretik egymást.
     Bolondos, macis külsejét torzonborz bundájának köszönheti. Ez a szőrzet is rendszeres ápolást igényel, ugyanúgy mint bármely más hosszúszőrű fajtánál. A napi bundakeféléssel megelőzhetjük a filcesedést, csomósodást. Ez nem hosszadalmas feladat, ha rendszeresen végezzük és különösen fontos kölyökkorban és vedléskor.
     Ez a fajta személyiségében hordozza őshazája misztikumát, talán ezért ilyen vonzó és érdekes kutya. Aki a Tibet-terrier mellett dönt, hamar megismerheti fantasztikus tulajdonságait, egy csupa szív, csupa lélek partnert szerez hosszú évekre.
     Egészséges és erős fajta. Hosszú életű, gyakran eléri a 15-16 évet is. Egészen idős koráig megőrzi életerejét és szellemi frissességét.

Jakab-Ács Krisztina

Külleméről röviden: Fej: Koponyája gyengén ék alakú, az arc- és agykoponyai rész közel azonos hosszúságú. Arckifejezése természetes. A szemek nagyok kerekek, sötétbarnák. Az orrtükör fekete, de világos színű kutyáknál megengedett a váltóorr. A fülek a fejhez simulnak, szőrösek. Harapása ollós. Test: Négyzetes felépítésű, a marmagasság és a testhossz megegyezik. Háta egyenes, mellkasa mély, hasa enyhén felhúzott. Mellső lábak: Egyenesek, párhuzamosak. A mancsok nagyok, kerekek, dúsan szőrözöttek. Hátsó végtagok: Csánkja alacsonyan ízelt. Farok: Hátára kunkorítva viseli. Szőrzet: Kettős, hosszú egyenes vagy enyhén hullámos durvább fedőszőr és finomszálú aljszőrzet. Szín: Valamennyi szín és kombinációja megengedett, kivéve a máj- illetve a csokoládébarna szín. Méret: A kanok marmagassága 36,5–40,6 cm, a szukák valamivel kisebbek. Tömegük 9–12,5 kg.